le coq jaune

Lassan betelik a füzetem, mondjuk még van 3 lap, arra valami stílusosat kell majd kitalálni. A kánikulában is rajzoltam bele párat.

Gyönyörű vulkánpálmám (asszem ez a vulkánpálma, de nem tudom biztosan) lehullatott pár levelet, nem akartam kidobni, játszottam velük az asztalon, így született a fenti sárga kakas. Egyik éjjel azt álmodtam h van egy akváriumunk, tele ilyen pici, planktonszerű, helyes halacskákkal...És még pár firkálmány: (az első egy tenyér, a második elefánt, a harmadik a nádas halakkal és madárral)Az utolsót pedig Szabó Magda Mózes egy, huszonkettő c. könyvét olvasva rajzoltam meg, az anyákról, akik mind a saját gyerekük felé nyitnak, de azok szintén a saját gyerekeik felé húznak és nem a szüleikhez fordulnak vissza, h kölcsönös legyen a kapcsolat. Így végül mindenki elégedetlen marad, senki nem teljesíti be a szeretetét. A könyv nem csak erről szól, igazából társadalomrajz, az első és második VH-s, 60-as években már nagymama korukat élő "vénekről", a fiatalságukat végigszenvedő, II. VH alatt ifjú "öregekről" és az ő gyerekeikről szól, nemzedékek közötti ellentéteket rajzol meg. Nagyon érdekes szerintem, főleg, hogy Polcz Alaine- Asszony a fronton c. regénye után olvastam, szinte folytatása lehetne az egyik a másiknak.

Na, lassan megyek, szép napot:
Anna