2011. szeptember 26., hétfő

Tükörneuronok

Régebben még elmentem a World Press fotókiállításokra, mostanában inkább megnézem a netes galériákat:
http://www.worldpressphoto.org/winners/2011
így ki tudom hagyni a véresebb, szenzációhajhász képeket. Megosztom azt a pár (szívderítőbb) sorozatot, ami nekem nagyon bejött.
Amit Madheshiya egy vándorló mozi közönségét fotózta le, miközben azok nagy beleéléssel nézték a filmet. Nagyon tetszik, hogy mennyire tükröződnek az érzelmek az arcokon, szinte következtetni lehet a cselekményre. A suliban pont most vettük a tükörneuronok szerepét az empátiában, ezért is nagyon kedves nekem ez a sorozat. Így éli bele magát az ember a mesékbe...
A tükörneuronokról az előadáson megnéztünk egy videót is, sztem nagyon érdekes. Angol nyelvű, akit érdekel, itt éri el:
és
Egy másik sorozat, Amit Sha'al képei Izraelből:
Múlt és jelen randevúja:

 És végül Andrew McConell képe Kongóból, ahol a remény örökké él:


A kiállítás a Néprajzi Múzeumban látható szeptember 30. és október 30. között, de csak erős idegzetűeknek és 18 éven felülieknek ajánlom.
Anna

2011. szeptember 21., szerda

Budai szeptember


nancy tripp photography
 
Istenhegyi kert

A nyár zümmögve alszik és a fényes ég
magára vonta szürke fátyolát,
kutyám borzol, fölmordul s elrohan,
megugró árnyat lát a bokron át.

Öreg virág vetkőzi sorra szirmait,
pucéran áll és félig halottan,
gyönge barackág ropog fölöttem
s terhével lassan a földre roggyan.

Ó, ez a kert is aludni s halni készül,
gyümölcsöt rak a súlyos ősz elé.
Sötétedik. Halálos kört röpül
köröttem egy elkésett, szőke méh.

S fiatal férfi te! rád milyen halál vár?
bogárnyi zajjal száll golyó feléd,
vagy hangos bomba túr a földbe és
megtépett hússal hullsz majd szerteszét?

Álmában lélekzik már a kert, hiába
kérdezem, de kérdem ujra mégis.
Gyümölcsökben a déli nap kering
s hűvösen az esti öntözés is.
 

Radnóti Miklós

2011. szeptember 19., hétfő

Képek újra ömlesztve

Visulaise us, Pinterest  és Piccsy gyűjteményből:








2011. szeptember 12., hétfő

No comment

Antik
Modern
 
Budapest, 2011

Igaz, ez valószínűleg csak egy felújítás erejéig néz ki így, de tökéletesen leírja a modern, minimalista stílus és a régi korok esztétikájának (elég éles) ellentétét. Remélem ezen a gyerekbetegségen is hamar átesünk (ahogy az agyonmajmolt "Nyugat" már kezdi kinőni) és visszatér a szépség  az építészeti és design szempontok közé...

2011. szeptember 7., szerda

Nyár üvegbe zárva


Elérkezett az év utolsó befőzése nálunk, eltettünk mindent, amit el lehetett menteni a télre. Borzasztóan fog hiányozni a nyár, idén valahogy lesújt a gondolat, hogy újra hideg lesz, és nem süt majd a nap, nem lehet kiülni a kávézókban, napozni a parkban, sétálni az utcákon. Még nem telítődtem a meleggel, a sok illattal és színnel, ízzel és legfőképp napfénnyel. Ha szabad lehetnék, most fognám magam és elköltöznék valami forró égövi szigetre, kivárnám a májust, és csak akkor jönnék vissza. Igaz, még most sincs teljesen ősz, de este már hideg van, és az iskola is elkezdődött, nem lehet szabadon mászkálni a városban, ahogy azelőtt. Azért, amikor majd kibontjuk ezeket az üvegeket, benne a fahéjas almás szilvalekvárral, sárgadinnyedzsemmel, őszi és sárgabarackízekkel, vagy főzünk egy lecsót a télire elrakott dunsztosból, kicsit majd eszünkbe jut a nyár, az esti tücskök, szentjánosbogarak, a verejtékben úszó kánikulai napsütés, ami a piros mosolygós paradicsomokat felnevelte, a déli időtlenségben melegtől remegő levegő, ami a barackokat hizlalta, a füstölgő trópusi zivatarok, amik a sárgadinnyét gömbölyítették valamikor réges-régen.


Lecsó (2,5 l)
1,5 kg paradicsom
4 kg paprika
8 fej vöröshagyma
1 dl olaj

A hagymákat felkarikázzuk, olajon megpirítjuk, a paradicsomok héját lehúzzuk, húsát feldaraboljuk és beletesszük a hagymába. Kicsit megfonnyasztjuk, megsózzuk, majd a kicsumázott, felkarikázott paprikákat is belekeverjük. Addig főzzük, amíg a paprikák teljesen megpuhulnak, szinte szétesnek, a paradicsom leve pedig nagyrészt elfő. Kifertőtlenített üvegekbe töltjük a forró lecsót, lezárjuk majd szárazdunsztban egy-két napig állatjuk.
Fahéjas almás szilvalekvár
1 kg szilva
1 kg alma
20-25 dkg cukor (mi természetes cukorhelyettesítővel pótoltuk, hogy diétás legyen)
2 csomag zselésítő-szer (Quittin 3:1)
fahéj ízlés szerint
A szilvákat kimagozzuk, jól megmossuk és ledaráljuk (pl. botmixer segítségével, de húsdaráló is jó). Az almákat megpucoljuk, gyorsan beledaráljuk a szilvával, hogy ne barnuljanak meg. Az egész gyümölcsegyvelegbe belekeverjük a két tasak zselésítő-szert, majd lassú tűzön felforraljuk. Vigyázni kell, mert a szilvalekvár pöfög, gyorsan kell kevergetni, különben könnyen megéghetünk. Miután felforrt a lekvár, keverjük hozzá a cukrot, fahéjat, várjuk meg, míg újra forrni kezd. A kifertőtlenített, lecsöpögtetett üvegekbe, beletöltjük a lekvárt, szalicillal megszórt celofánnal légmentesen lezárjuk, majd pár napra bebugyoláljuk, melegben tartjuk. Ezután mehet a polcra.

Sárgadinnyelekvár
3 sárgadinnye
1 narancs
20-25 dkg cukor (mi természetes cukorhelyettesítővel pótoltuk, hogy diétás legyen)
2 csomag zselésítő-szer (Quittin 3:1)
A sárgadinnyéket kimagozzuk, meghámozzuk, összetörjük (pl. botmixerrel), belekeverjük a két csomag zselésítő-szert és feltesszük forrni. Közben belefacsarjuk a narancs levét. Forráskor belekeverjük a cukrot, újraforraljuk, majd a kifertőtlenített üvegekbe töltjük a lekvárt. Az üvegeket itt is bebugyoláljuk, meleg, száraz dunsztban tartjuk pár napig.

A maradék lekvárt, ami már nem fér üvegbe, nyugodtan betehetjük kistányérba, utána hűtőbe, majd a héten elfogyaszthatjuk, mert ez valójában olyan, mint a kibontott dzsemek. Hosszú távon nem tárolhatóak, de amúgy ugyan olyan finom lekvárok, mint a többi.
A

2011. szeptember 6., kedd

Télire


Elkészült tegnap a lecsó, ma a szilvalekvár meg ráadásnak a sárgadinnye dzsem is. Még pihennek a dunsztban, holnap eldicsekszem (itt) velük. Addig is érdekesség a földalattiból:
http://kultura.hu/main.php?folderID=1305&articleID=313925&ctag=&iid=11
http://est.hu/cikk/90353/seta_naplo
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...