Première jour

A hotelunk neve Les Chansonniers,

http://www.leschansonniers.fr/

elsőre egy picinél is kisebb szobácskát kaptunk, amibe csak egy dupla ágy és egy asztalka, meg egy mosdórészleg (csap, bidé) fért be, és alig volt benn levegő, de alvásra nekem tökéletesen megfelelt. A barátnőmmel laktam itt, míg Sáriék az ismerős családnál maradtak, így reggelente valahol a belvárosban találkoztunk, mielőtt elindultunk városnézésre. Később kicseréltük a szobánkat egy háromágyasra mikor csatlakozott hozzánk egy harmadik ismerős is, ez más sokkal tágasabb és kényelmesebb volt.
Hétfőn reggel a Champs- Elysées megállóban találkoztam a tesóimmal, a metrókijárat pont egy nagy Disney bolt előtt volt, így megnéztük, hogy legyen egy kis Disney élményünk is Párizsban. Mondjuk nem volt egy olyan nagyon különleges üzlet, egy szuper játékbolt tele mesefigurákkal, és ennyi. Utána végigsétáltunk a Champs Elyzées-en a Diadalívig, és megküzdöttünk az összes lámpás zebrával, míg eljutottunk a gyalogos aluljáróig, ami a látnivalóhoz vezet, a sávok nélküli, káoszos körforgalom alatt. A gyalogos átkelőkhöz Párizsban korán kell kelni, olyan gyorsan váltanak a lámpák, hogy sose érsz át egy kétsávos úton egy turnus alatt, meg kell állnod középen egy szigetkén,de néha még egy rövid szakasznál is szaladni kell. Szóval a Diadalív.... hát, nem kicsi:). Óriási, nagyon szép, főleg, hogy a nap tűzött mikor odaértünk. Nem mentünk fel a tetejére, mert terveztünk még Eiffel-tornyot, Notre Dame-tetőt és Sacré-Coeur-t is látképcsodálásra. Megnézegettük a domborműveket, a sok csata feliratát, amit Napóleon megnyert, az ismeretlen katona sírját és az örökmécsest, majd átmetrózunk a Trocadero kertbe, ahonnan csodálatos a rálátás az Eiffel toronyra. Elkészültek a kötelező fotók, majd lesétáltunk a torony lábához. Egyből beálltunk egy sorba, kiderült, hogy az a liftes sor, és az északi lábban csak liftes jegyet lehet venni, így lemondtunk a gyaloglásról. Kb. másfél órás álldogálás volt, de ez az elején még nem látszott, mert nagyon gyorsan haladtunk, és sok motiváló pont volt közbeiktatva, pl. táskaellenőrzés, jegyváltás, újabb ellenőrzés stb. Mindig csak a következő állomásig akarsz eljutni, így szakaszokban már nem kapsz rohamot az előtted álló tömegek mennyiségének látványától. Közben forró nutellás gofrit és fánkot eszegettünk, hogy könnyebben menjen a várakozás. Végül bejutottunk az alsó liftig, amire a második emeletig lehetett jegyet váltani, kb. 5 euróért. Az alsó lift teljesen olyan, mint a mi Siklónk, két kabin van egymás alatt és úgy is halad felfelé, mint budavári kistesója, csak ennek piros a színe. A nagy vasszerkezetben felliftezni elég nagy élmény. Hiába láttam már tízezerszer képen meg filmekben a tornyot, élőben teljesen más, sokkal monumentálisabb, súlyosabb, látványosabb. Az másodikon a kilátás elképesztő, és érdekes, de Budapesthez képest, az egész látkép nagyon egységes. Az összes ház és háztető fehér vagy világosszürke, és olyan mintha a látvány direkt meg lenne szerkesztve. Biztos van is valami ilyen építési szabály erre, hogy ne lógjanak ki a városképből az új épületek… A másodikon van szuvenír-boltocska, több is, helyes holmikkal. Némelyik megéri az árát, némelyik kevésbé, pl. az egész városban lehetett kapni mini Eiffel-torony szobrocskákat, sokkal jobb áron, mint itt fenn, de itt kaptál hozzá tanúsítványt, meg szép csomagolást. Mi nem itt vettünk persze:D. Van még kis büfé meg boltocska is a szinten, ill. itt kell váltani még egy jegyet a csúcsra, a lifthez. Sokan beleestek a csapdába, amibe mi is, hogy egyből beálltunk egy kígyózó sorba, amiről nem láttuk hova vezet, és a felénél jöttünk csak rá, hogy a rendszer nem azonos a lenti felvonóra érvényessel, ugyanis itt külön van egy pénztár a jegyvásárlóknak és egy, a már jeggyel rendelkezőknek. Ki lehet találni, hogy mi melyikben álltunk:D. Végül Dávid kimászott a sorvezetőből és gyorsan váltott jegyet, majd visszamászott hozzánk a sor közepére, így nem kellett újból kiállni a fél órát, csak pár embert engedtünk magunk elé, amíg várakoztunk.
A másodikról már normális, üvegfalú lift visz fel a tetőre, és csak megy, és megy és megy, és már el sem hiszed, hogy még mindig van hátra 20 méter, és még mindig nem áll meg, pedig elméletileg a nagyobbik távolt már megtetted a másodikig a siklóval… Szóval magas. Nagyon magas:D. Végül azért csak felértünk, és hát megint csak azt tudom írni, hogy Gyönyörű volt. Két szint van a tetőnél, az alsóra érkezik a lift, a felsőre pár lépcső visz, itt csak drótháló fut körbe, de az is elég nagylukú, így jól lehet fotózni. Van fenn még egy toalett is, hogy elmondhasd magadról, hogy pisiltél az Eiffel torony tetején, és adnak „sokeuróért” egy kisablakból egy pohár pezsgőt is, hogy koccinthass a szeretteiddel a város tetején. Az alsóbb szinten üvegablak van körbe, és minden irányba ki van írva a légvonalba fekvő fővárosok neve és távolsága kilométerben. Budapest is fenn van, az Invalidusok irányában, szóval, ha véletlenül lekésed a repülőt, húzz egy képzeletbeli vonalat a toronytól az Invalidusok Dómjának kupolájáig és indulj el ezen az úton gyalog. Pár hét és hazaérsz:D.
A tetőről visszamentünk az első emeletre, ahol a torony szerkezeténél fogva több dolog fér el mint feljebb, így kiállításokat néztünk meg a Toronyról készült festményekről egy kis galériában, filmet láttunk a Torony történetéről és filmes szerepléseiről, írtunk az emlékkönyvbe, láttunk az összes különleges kivilágításról készült fotósorozatot, furcsa 3d-s mozgó képeket nézegettünk falba fúrt lyukakba, érdekes Eiffeles motívumokkal díszített tárgyak gyűjteményét csodáltuk meg. Ezen az emeleten van a híres Gustave Eiffel étterem is, ahol egy menü 75 eurónál kezdődik. Szembe vele egy konferenciaterem található, de van itt is szuvenír bolt, büfé, fagyizó. Mindez elég program volt 4 órára, utána lementünk és a közeli halastó mellé leheveredtünk, és a kacsák mellett elmajszoltuk a csomagolt szendvicseket, közvetlen rálátással a toronyra, és a naplementére:D. Szuper nap volt!!!