Thorn syndrome

Tegnap egész nap a műhelymunkámhoz gépeltem interjúkat, közel harminc oldalt. Ennek megfelelően estére ellenállhatatlanul rám tört a rajzolhatnék, eszembe jutott valaki, róla készült ez a kép a Füzetbe. Az egyik legtehetségesebb, legaranyosabb, leghumorosabb ember akit ismerek, de néha, (sajnos nem is olyan ritkán), minden előzetes ok és figyelmeztetés nélkül becsukódik mint egy kagyló, magába zárkózik, töviseket növeszt, amivel megsért mindent és mindenkit, aki közeledni próbál (mindezt akarata ellenére). Önmaga foglyává válik és teljesen elmerül az önsajnálatban. Olyasmi ez, mint egy kóros reflex, akármilyen jelentéktelen apróság kiválthatja, ha egyszer elkezdődött, elkerülhetetlen a végkifejlet, és gazdája épp úgy tehetetlen vele szemben mint a körülötte élők.

Ilyenkor valami hasonlóan lehetetlen helyzet alakul ki:

Profán módon a fenn vázolt és a képeken ábrázolt problémára ugyan az a megoldás.
Türelmesen megvárjuk amíg átmegy az illetőn a dolog....
A