Silent cry- autizmus egy családban

Nem állíthatom, hogy mostanság nem csináltam semmi kreatívat, de sajnos nem publikálhatom az eredményt, mert meglepetésnek szánnám, (adventre), és félek, hogy meglátnák az áldozatok. Készítése közben ráadásul csúnyán le is sérültem, valamiért pont a vagdosástól jött ki egy ín-gyulladás a vállamban. Azt gondolják egyesek, hogy talán a sok gyerek emelgetése az oka, de én biztos vagyok benne, hogy a hülye, súlyos nagykabát a bűnös, ami már önmagában is képest lefárasztani fél óta sétálás után, hát még ha ügy-intézek is, vagy órára megyek, esetleg dolgozom... Azért sose gondoltam volna, hogy a váll is tud úgy fájni, hogy a földön fetrengve zokogok tőle.

Na, szóval akkor inkább egy témába vágó, régi fotósorozatot osztanék meg, egy autistákat nevelő amerikai családról. Három gyerek, ebből kettő autista, a harmadik egészséges, a mama egyedül küzd meg a mindennapokkal. Munkája nincs, az ikrek ellátása minden energiáját elveszi, ezért segélyből élnek. Nagyon beszédes képek, elgondolkodtatóak, kicsit megrázóak is. A sorozatot a 2008-as World Press kiállításon láttam, az alkotó Gen Yamaguchi.

Nikki csenben ül a hátsó kertben, édesanyja, Janet McDonald, férje halála óta egyedül neveli kilenc éves hármasikreit, a gyerekek közül kettő autista.

Nikki gyakran ismétel órák hosszat egy fajta cselekvést. Sokszor a fejét ütögeti egyfolytában a falba, olyan erővel, hogy az már veszélyezteti az egészségét. 

Janet a hátsó kertben hallgatja barátai tanácsait.

Doug McDonald tüdőembóliában halt meg négy évvel ezelőtt. Elvesztését követően felesége egyedül maradt három gyermekével.

Dougie McDonald ismeretlen okból sír. Bár pár szót ismer, nem tudja elmagyarázni, mi keserítette el. 

Janet segít lányának kibetűzni pár betűt ebéd közben. Nikki egyáltalán nem tud beszélni. 

Janet pihen egy kicsit Nikki mellett, míg Ale cukorkát eszik közös szobájukban. Ale nem mutatja semmi jelét az autizmusnak. Sokszor van egyedül és sokszor kell teljesen egyedül gondoskodnia magáról.

Janet az iskolával beszél telefonon, Nikki autisztikus viselkedéséről.

Támogató ölelés egy sorstárstól. Lesley Ciper szintén autista gyermeket nevel. 

Janet és segítője megpróbálja Nikkit az ágyába vinni, miután ismét megsebesítette magát. 

Nikki  nem tud beszélni, így nem tudja elmesélni az anyukájának, miért viselkedik sokszor furcsa módon. 

Ugye, milyen fontos is a gyógypedagógiai pszichológia?
A fotós honlapja, további érdekes képek tőle: http://www.genyamaguchi.com
Jó böngészést: Anna