Kovászos

Szóval az uborka… A házban évek óta látom, hogy kiteszik a dunsztosüvegeket a nénik, és mindig kedvem volt kipróbálni, hogy nekem is menne-e a kovászolás. A lekváros üvegek mellett nagyobb, savanyúságos üveget is lehetett kapni a boltban, a piacon meg nagyon olcsón adták a fürtös uborkát, úgyhogy belevágtam. A nagypapám Kaposváron nőtt fel, a nevelőanyukája mindig kovászolt uborkát a sültekhez, az ő receptjét kértem el. Elég egyszerű a dolog, kovásszal készült kenyeret kell hozzá venni, friss, szálas kaprot (aminek még a szára is megvan), fokhagymát, és annyi fürtös uborkát, amennyi, belefér az üvegbe. 1 kg-hoz úgy 8 dkg kenyér kell, ennek a felét leszelve, kicsit megpirítva az üveg aljára kell tenni, sok kaporral, erre rátenni a megmosott, bevagdosott, két végétől megszabadított uborkákat, közé fokhagymagerezdeket, a tetejére megint kaprot és a maradék megpirított kenyeret rakjuk. Utána vizet kell forralni, kb. 8 dkg sóval, majd hagyni kicsit kihűlni, és még meleg, de már nem forró állapotban a zöldségekre önteni, úgy hogy a kenyereket is ellepje a folyadék. Ezután valamivel betakarjuk az egészet, de nem szabad túl szorosan, hogy érje levegő is a dolgot. Egy kistányért, vagy savanyúságos tálkát szoktak ráborítani. Az üveget napra kell tenni, kb. 2-4 nap elég neki, hogy teljesen megkovászolódjon. Nagypapám szerint nem jó, ha a legnagyobb déli napsütést választjuk, mert akkor nem marad ropogós a zöldség. Én kb. két napig bírtam az üveg-húrcibálást, utána megkóstoltuk, és nagyon finom lett, de aki egészen savanyúan szereti, az hagyhatja tovább is. Amikor kész lett, kiöntöttem egy tálba az egész gezemicét, kimostam az üveget, visszatettem bele az ubikat megmosva, és rászűrtem a levet is, csak a kenyeret meg a kaprot, fokhagymát dobtam ki. Én amúgy-is a savanykás levét szeretem a legjobban. :)