Gizi és az együttlét

Két kiállításról akarok írni, amiket nemrég láttam itt Budapesten, az egyik ingyenes, és augusztus 1-ig látható a Kossuth téren, a Parlament előtti kis téren, a másik 1952 februárja óta a helyén van, és remélhetőleg marad is még sokáig.

A fenti fotók az első tárlat részei, az Együtt-lét fotópályázat darabjai.

http://www.egyuttlet.eu

Hagyományos kultúrák együttélése a Kárpát medencében címmel nyílt meg, de egy-két kép ismerős lehet a Magyar Sajtófotó kiállításról is.

http://www.sajto-foto.hu/2010/dijazottak

Érdemes egy fagyizós sétálás során arra kanyarodni, megnézegetni őket.

A másik kiállítás a Magyar Színészmúzeum állandó és időszakos tárlata, amit Bajor Gizi halála után egy évvel még Gobbi Hilda kezdett el összeállítani a néhai színésznő és férje nagy, budai villájában, a Stromfeld Aurél út 16. szám alatt.

http://www.bajorgizi.hu/data/index.html

Rengeteg régi tárgy, festmény, fotó látható itt, sok színészünkről, de a régi Nemzeti székei, királyi páholyának relikviái, színházmakettek, jelmeztervek, kellékek sokasága is megtalálható az óriási, gyönyörű, falépcsős, kétemeletes budai épületben. A jegy diákoknak 400, felnőtteknek 800 Ft, ami tartalmazza a kert megtekintésének jogát is. A legtöbb tárgy és emlék az 1920-60-as évek színház- és film-színészeihez tartozik, de vannak modern kiállítótermek is. Nekem őszintén szólva ezek annyira nem tetszettek, és szerintem a hely is kevés ennyi korszak felölelésére. Az egész múzeum gyönyörű, én csak annyit változatnék benne, hogy ezeket kihagynám, a többit meg részletezném, jobban kidolgoznám. Összességében nagyon ajánlom mindenkinek, akit érdekel az ilyesmi, vagy vágyik egy kis nosztalgikus hangulatra.

Esztergom

Mielőtt az időjárás undorítóvá vált volna, tesóimmal, Sárival és Dáviddal kiruccantunk Esztergomba. A hazaútig gyönyörű idő volt, este 11-re értünk az ajtónkba, nagyon elfáradtunk de gyönyörű volt. Diák vonatjegy a nyugatiból Bkv bérlettel oda-vissza kb. 800 Ft, igaz, a vasútállomástól Esztergom belvárosába kell tenni egy nagyobb sétát. Új, piros, modern vonatok közlekednek a végállomásig, de minden fűszálnál megállnak, így olyan másfél óra a menetidő. Az egész városról elmondható, hogy szinte minden ház barokk vagy klasszicista stílusban épült, gyönyörű utcácskákkal, de a külső házak sajnos eléggé lepusztultak, szép formájuk ellenére. A belvárost viszont szépen felújították, korhű és stílusos lett, pár modernebb épülettől eltekintve. Kb. délben érkeztünk meg, kicsit sétáltunk, utána beültünk a Padlizsán étterembe, ami egy hangulatos, házias, dédinagyit idéző kis vendéglő, 1300Ft-os, három fogásos menükkel. A kert-helységből fellátni a várhegyre is. Aki még olcsóbban szeretne enni, annak át kell sétálnia Párkányba a Mária Valéria hídon, ott euróért még jobb áron tud megebédelni.

Szóval ezek után felmásztunk a várhegyre, megnéztük a Bazilikát, ami talán még-nagyobb mint képzeltem:D. Gyönyörű, monumentális, és jó hűvös. A templomtérbe ingyenesen be lehet menni, mi még 500 kerek forinttért felmentünk a kupolába és a harangtornyokhoz. Életemben nem másztam még ennyi csigalépcsőt:). Van még kincstári rész is, az már bezárt mire odaértünk, nem tudom mennyi lehetett a belépő. Ja, meg az altemplomba is be lehet menni ha jól tudom.

Sáriék ezek után még meglátogatták a szomszédos vármúzeumot is, én inkább a juharfák alá telepedtem egy padra, pontosan a Bazilika lábához és ott pihentem ki fáradalmaimat. Elég hangulatosa volt, ahogy az óriási épület felett madarak keringtek, a harangok néha megszólaltak és halálos nyugalom uralkodott az egész környéken.

A nap vége felé átsétáltunk Párkányba, be a centrumba és elnyaltunk egy-egy fagyit gombóconként 0,32 euróért.

Elégedetten nyugtáztuk, hogy Szlovákiában van OTP bank és CBA üzletlánc is, bár lehet, h csak a határhoz ennyire közel... Visszasétáltunk Magyarországra, ücsörögtünk a főtéren, majd elkezdett beborulni, így elindultunk haza. Tök jó nap volt.

Budapest, Budapest te csodás...

Tesóim tegnap Budapesten elkísérték várost nézni egy külföldi családi jó-barátunkat, és olyan szép képeket csináltak, hogy muszáj megosztanom. Néha el is felejtem, h milyen szép ez a város, amiben élünk...
Dávid képei:
Sári képei:

le coq jaune

Lassan betelik a füzetem, mondjuk még van 3 lap, arra valami stílusosat kell majd kitalálni. A kánikulában is rajzoltam bele párat.

Gyönyörű vulkánpálmám (asszem ez a vulkánpálma, de nem tudom biztosan) lehullatott pár levelet, nem akartam kidobni, játszottam velük az asztalon, így született a fenti sárga kakas. Egyik éjjel azt álmodtam h van egy akváriumunk, tele ilyen pici, planktonszerű, helyes halacskákkal...És még pár firkálmány: (az első egy tenyér, a második elefánt, a harmadik a nádas halakkal és madárral)Az utolsót pedig Szabó Magda Mózes egy, huszonkettő c. könyvét olvasva rajzoltam meg, az anyákról, akik mind a saját gyerekük felé nyitnak, de azok szintén a saját gyerekeik felé húznak és nem a szüleikhez fordulnak vissza, h kölcsönös legyen a kapcsolat. Így végül mindenki elégedetlen marad, senki nem teljesíti be a szeretetét. A könyv nem csak erről szól, igazából társadalomrajz, az első és második VH-s, 60-as években már nagymama korukat élő "vénekről", a fiatalságukat végigszenvedő, II. VH alatt ifjú "öregekről" és az ő gyerekeikről szól, nemzedékek közötti ellentéteket rajzol meg. Nagyon érdekes szerintem, főleg, hogy Polcz Alaine- Asszony a fronton c. regénye után olvastam, szinte folytatása lehetne az egyik a másiknak.

Na, lassan megyek, szép napot:
Anna

Arany

Kovászos

Szóval az uborka… A házban évek óta látom, hogy kiteszik a dunsztosüvegeket a nénik, és mindig kedvem volt kipróbálni, hogy nekem is menne-e a kovászolás. A lekváros üvegek mellett nagyobb, savanyúságos üveget is lehetett kapni a boltban, a piacon meg nagyon olcsón adták a fürtös uborkát, úgyhogy belevágtam. A nagypapám Kaposváron nőtt fel, a nevelőanyukája mindig kovászolt uborkát a sültekhez, az ő receptjét kértem el. Elég egyszerű a dolog, kovásszal készült kenyeret kell hozzá venni, friss, szálas kaprot (aminek még a szára is megvan), fokhagymát, és annyi fürtös uborkát, amennyi, belefér az üvegbe. 1 kg-hoz úgy 8 dkg kenyér kell, ennek a felét leszelve, kicsit megpirítva az üveg aljára kell tenni, sok kaporral, erre rátenni a megmosott, bevagdosott, két végétől megszabadított uborkákat, közé fokhagymagerezdeket, a tetejére megint kaprot és a maradék megpirított kenyeret rakjuk. Utána vizet kell forralni, kb. 8 dkg sóval, majd hagyni kicsit kihűlni, és még meleg, de már nem forró állapotban a zöldségekre önteni, úgy hogy a kenyereket is ellepje a folyadék. Ezután valamivel betakarjuk az egészet, de nem szabad túl szorosan, hogy érje levegő is a dolgot. Egy kistányért, vagy savanyúságos tálkát szoktak ráborítani. Az üveget napra kell tenni, kb. 2-4 nap elég neki, hogy teljesen megkovászolódjon. Nagypapám szerint nem jó, ha a legnagyobb déli napsütést választjuk, mert akkor nem marad ropogós a zöldség. Én kb. két napig bírtam az üveg-húrcibálást, utána megkóstoltuk, és nagyon finom lett, de aki egészen savanyúan szereti, az hagyhatja tovább is. Amikor kész lett, kiöntöttem egy tálba az egész gezemicét, kimostam az üveget, visszatettem bele az ubikat megmosva, és rászűrtem a levet is, csak a kenyeret meg a kaprot, fokhagymát dobtam ki. Én amúgy-is a savanykás levét szeretem a legjobban. :)