Április

A hétvégén tettünk egy kis tavaszi kirándulást a Hűvösvölgyben. Sajnos nagyon fújt a szél, ezért hamar hazajöttünk, nekem a fejem is megfájdult, de azért jól esett a kint lét. Nagyon meglepődtem, hogy minden pontosan úgy maradt a Nagy réten, ahogy 15 éve otthagytuk, a céllövölde ugyan az, a kis halászós játék szintén, de még a nyeremények is pontosan olyan réginek tűntek, mintha azok a játékok maradtak volna ott, amiket nem nyertünk meg 7 évesen, amikor a nagymamámmal arra kirándultunk. Furcsa, hogy ennyire kicsinek tűnt az egész terület, nagyon megnőhettem ezek szerint:).

Szombaton beadandókon dolgoztam, este meg elmentem Dáviddal sétálni, hazafelé gallyakat gyűjtöttem (a járókelők nagy meglepetésére), hogy tavaszi kis koszorúnkat megcsinálhassam.
Csak pár rugalmasabb ágat drótoztam össze, és rátettem a madarakat, szalagot, meg a kis tojásokat. A maradékból csokrot csináltam,papírvirágokkal. Az eredmény itt látható. Kb 500 Ft volt az egész, de tavaszi hangulatot tudott varázsolni.

Ja, és amit ígértem, a kürtöskalácsos történet pótlása következik:

Minden évben egyszer el szokott jönni a kürtöskalács időszaka kis családunkban. Tavaly is volt egy periódus, amikor anya a tökéletes receptet kutatva bújta az Internetet 3 teljes napig, majd mikor nem találta meg (mert titkos, és féltve őrzött kincs ez, amit a szakmabeliek csak pénzért adnak el), akkor lelkesen elkezdett kísérletezni. Eszközök és recept híján elég nehéz, és sok próbálkozásba telik a jó eredményig eljutni, ennek viszont a többi családtag nagyon tud örülni, hiszen a sok "potyadék" állandó péksütemény-ellátást jelent. Tavaly meglett a tökéletes recept, idén a tökéletes sütőalkalmatosság kifejlesztése volt a cél. Az alap a sütőpapírral bevont fél papírtörlő guriga volt, enyhén beolajozva (erre tekertük rá a kelt tésztát), amit először csak állva sütöttünk ki, majd beleállítottuk a muffin-sütőtepsibe, de mind a kétszer lecsúsztak a hurkák, és egyenletlenül sült meg a tészta. A legjobb megoldás a sütőpapíros guriga maradt, amibe fakanalat, lapos faspatulát dugtunk keresztbe, ennek végeit pedig a tepsi szélére támasztottuk. Így keresztbe fektetve 4-5 kis kalácska is elfért a tepsiben. Alulra még vizet is lehet löttyinteni, hogy amikor párolog, puhítsa a tésztát. Olvastunk még olyan megoldást is, hogy kis üvegpalackra csavarjuk a tésztát, ezt is kipróbáltuk, de így a kalács belseje is nagyon megsült, nem marat fehér és puha, és leszedni se volt egy leányálom a tűzforró üveg falára ragadt süteményt, úgy, hogy lehetőleg egyben is maradjon.

A recept pedig a következő:

50 dkg liszt, 5-10 dkg cukor, 1 tojássárgája, 2 dkg élesztő (mi szárított sütőélesztőt használtunk, fél kg-hoz egy csomag kell), só, reszelt citromhéj, esetleg vaníliás cukor és annyi víz vagy tej, hogy jól gyúrható, nem túl puha, rugalmas tésztát kapjunk. (Jót tesz minden kelt tésztának, ha a végén még 5dkg olvasztott vajat, vagy olajat is belegyúrunk, de ez elmaradhat.)

A sütés módja: a tésztát duplájára kelesztjük, majd maroknyi darabokat leszakítva belőle, vékony hurkát formálunk- olyan hosszú kell, hogy mindenképp végigérje a formát -, amit körkörösen felcsavarunk. A végét tűrjük be, nehogy forgatáskor letekeredjen. Újra kelni hagyjuk tíz percig, majd a tészta felületét is olajjal megkenve, egy tepsi hátoldalán jó laposra hengergetjük őket.

Végül finomított kristálycukorba forgatva tesszük a sütőbe. Időnként forgatjuk, hogy a cukor - amennyire lehet - rákaramellizálódjon. Ez utóbbi azért nem triviális, mert a cukornak majd 300 fok kell ahhoz, hogy barnára olvadjon - a parázs ezért autentikus -, de elérhetünk viszonylag nagy hőt a sütőben is, ha a mély tepsibe - amire keresztbe fektettük a hengereket - , vizet teszünk sütés alatt. Ami gőz keletkezik így a kalácsok alatt, jó esetben már elég forró ahhoz, hogy megolvassza a cukrot.

A hengereket mindig forró sütőbe kell tenni, mert különben a tészta tovább kel, ahelyett, hogy sülne.

Mikor készen vannak, a kis kürtőket lehúzva a sütőpapíros hengerekről, megforgatjuk fahéjas, vagy diós cukorban és már tálalható is J.