elmennek

Nemrég meghalt egy aranyos néni, a család barátja, a Máter, akihez sokat jártam, és ez nagyon szíven ütött (főleg, mert láttam a haldoklása szinte utolsó óráit, aznap halt meg, amikor meglátogattuk). Most pénteken lesz a temetése, de lehet, hogy nem tudok elmenni rá. Pár napja volt egy gyászmise is érte Szigetszentmiklóson, ahol asszonyközösséget és ovi hittant is tartott. Nem volt hosszú mise, de mindenki ott volt, aki szerette őt. Máternek nagyon érdekes élete volt, 40 évet töltött Argentínában. Itt lehet még róla olvasni:

http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2007.02.18/0802.html

A nagyapám nagynénje is haldoklik, lehet, hogy a saját születésnapján fog meghalni. Szóval most ilyen sötét hangulat van itthon, a tetejébe még megnéztem Dórival, a barátnőmmel a Komfortos mennyország c. könyv filmváltozatát vasárnap, ami szintén hasonlóan felemelő történet. A könyvet én már 1000 éve olvastam, az egyik kedvencem volt, így most újra kedvet kaptam hozzá. Még a rajz érettségin is ebből készítettem az egyik projektmunkámat (fenn), új borítót terveztem a könyvnek, mert a régi Európa kiadós kiadást nagyon igénytelennek tartottam. Most újra kinyomják a könyvet, természetesen 2X annyi pénzért de szebb borítóval.

A történet nagyon röviden: Susie Salfish 14 éves volt amikor, 1973. december 6.-án megerőszakolta és meggyilkolta a szomszéd az iskola mögötti kukoricaföldbe ásott aknában. A történet itt kezdődik, és leírja a Salfish család életét a tragédia után egészen a „forradásig”, leírja Susie gondolatait és életét a halál után, és hosszú útját a mennybe.

A film nekem nagyon tetszett, igaz, én a könyvet már ismertem. Voltak pontatlanságok, de mégis nagyon jó volt, pedig én eléggé kritikus vagyok. Szinte sose nézek meg semmit 2X moziban (anyagi okok miatt se), de ezt újra látnom kell. A filmben talán nagyobb hangsúly került Susie mennybéli környezetére, és kevesebb a karakterrajzokra, amik a könyvben tökéletesen meg vannak festve a legapróbb részletekig, húsbavágó hitelességgel és érzékenységgel. Talán ezért nem annyira jött be, pl. Dórinak, mint nekem, mert én a szürreálisabb részeket is élveztem, és a zene is tetszett. Érdemes előbb elolvasni a könyvet és utána megnézni a filmet, ha valakit érdekel a történet. Alice Sebolddal kapcsolatban nálam amúgy is megakadt a lemezjátszó, sose tudom megunni, ahogyan még kb. 4 másik könyvet is újraolvasok minden áldott évben. Sebold minden könyve (vagyis összesen 2 + egy 40 oldalas leírás) borongós, erőszakos hangulatú, de életszerű, izgalmas, és tanulságos. Rengeteget lehet tanulni belőlük.